Tudatosan készültél a színészi pályára?

Gyerekkorom óta erre vágytam.Már egész fiatalon imádtam bohóckodni,szerepelni.Emlékszem,valamennyi családi összejövetelen énekeltem,verseltem a rokonoknak,és nem múlhatott úgy el egyetlen  óvodai,iskolai rendezvény,hogy ne álltam volna a pódiumon.

A szüleid támogatták a törrekvéseidet?

A legmesszebmenőkig.Édesanyám segítsége nélkül valószínűleg nem debütáhattam volna 12 évesen egy reklámreklámban.Aztán az egyik szerepajánlatot kaptam a másik után,és anyukám volt az,aki a legtöbb hasznos tanácsot adta:ő segített rávilágítani,hogy melyiket érdemes elvállalnom,melyiket nem.Nélküle nem boldogultam volna.Ráadásul rendkívül következetesen nevelt,nem engedte azt sem,hogy ott haggyam az iskolát a szerepek kedvéért.

Ez volt a színjátszás feltétele?

Igen.de sohasem gondolkodtam azon,hogy véget vessek a tanulmányaimnak,mert szerencsére könnyen megjegyeztem az anyagot,így a munka nem ment a tanulás rovárására.

A tanáraid nem kivételeztek veled?

Nem ugyanúgy kellett teljesítenem,mint az osztálytársaimnak.

A barátnőid nem kérték,hogy mutasd be őket sorozatbeli partnereidnek?

Nem,de odavoltak Diego Ramosért.Így azokon a napokon,amikor kevés jelenetem volt,elkísértek a forgatásra.

A középiskol a befejezése után,nem gondoltál arra,hogy továbbtanulj?

Dehogynem.Pszichológiát hallgattam.Két tantárgy hiányzik a tanulmányaim befejezéséhez,csak most nincs időm arra,hogy ezzel foglalkozzak.

Miért éppen a lélektant választottad?

Édesanyám gyógypedagógus,ezért rengeteg hasonló könyv sorakozott a polcainkon,és előszeretetttel lapozgattam azokat.Ráadásul mindig is érdekelt,hogy mi motiválja az emberek cselekedeteit,mert úgy gondolom,minden helyzetenek megvan a magyarázata,és a gyerekkor esemyényei hatással vannak a felnőttkor viselkedésére.

A te életedben történt valami ami nyomot aggyott benned?

Tény,hogy a szüleim hétéves koromban elváltak,de ez nem soloható a maradandó élmények közé.

Hogyhogy?

Több okot tudnék említeni.Egy részt mindig azt mondtam,hogy jobb így,mert külön legaláb mindkettem boldogok lehetnek,és nem őrlik fel egymás idegeit.Másrészt,egészen fiatal voltam,amikor mindez történt,tehát számomra ez az állapot vált természetessé.

Tehát az édesanyádal és nővéreddel nőttél fel.

Igen.Olyan számomra mintha anyám és a nővérem a barátnőm lenne.

Édesapáddal is jó kapcsolatot ápoltál?

Nem mondhatnám. A válás után Cordobába költözött,ezért meglehetősen kevés időt töltöttünk együtt.

Úgy tudom,1999-ben meghalt .Nagyon megrendített?

Borzasztóan.nagyon fájt,az egéaz életemre rányomta a bélyegét.

A kamerák előtt viszont mindig vidámnak látszol.Az életben sincs másképp?

Előfordul,hogy lehangoltnak érzem magam,de ezt az érzért meglehetősen gyorsan elhessegetem,mert nem szívesen adom át magam a melankóliának.Azt vallom könnyebb nevetni,mint szomorkodni.