Pobres los ricos - Szegény gazdagok
Pobres los ricos
Pobres los ricos
Que tanto tienen
Que ya ni saben
Lo que no tienen
Les faltan suenos
Les faltan ganas
Les falta el tiempo
Les falta el alma
Les sobra el miedo
De perder algo
Les sobran kilos
Les sobra panza
Les falta el tiempo
De la esperanza
Les faltan el aire
De las mananas
Les falta el viento
Sobre sus cara
Les sobra todo
y no tienen nada
No tengo nada
Y tengo, tengo todo
Soy rico en suenos
Y pobre, pobre en oro
Y que me importa
Si con la plata no compro
Amigos, ni amores
Ni lunas, ni almas, ni soles
Que suerte tengo
De ser tan pobre
Me sobran cielos
Me sobran soles
Me sobran suenos
Para sonarlos
Y la esperanza
De concretarlos
Me sobran ganas
Para cantarte
Me sobran besos
Para besarte
Pues tengo todo
El tiempo del mundo
Porque me sobra
Cada segundo
Todo lo mio
Es compartido
Todo lo mio
Son mis amigos
Szegény gazdagok
Flor: Szegények a gazdagok, hogy annyi mindenük van,
És, hogy nem is tudják milyük nincsen,
Nincsenek álmaik, nincsenek vágyaik,
Nincsen idejük, nincsen lelkük.
Mindig félnek, hogy elvesztenek valamit.
Túl sok van nekik a borból, jó nagy hasuk van,
Nincsen idejük a reményre sem,
Nincsen nekik a reggeli levegőből,
A szél sem az övék, sem a mosolyod,
Mindenük megvan, és még sincs semmijük.
Refr: Nincsen semmim, és mégis megvan mindenem,
Gazdag vagyok álmokban, és szegény aranyban,
Ami nekem fontos, az pénzzel nem megvehető:
Barátok, szerelmek, holdfény, lelkek, napfény...
Flor: Milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen szegény vagyok,
Enyém az ég, sok van nekem a napsütésből,
Sok álmom van, amiről álmodozhatok,
És ott van a remény, hogy egyszer valóra válnak.
Vannak vágyaim, hogy neked énekelhessek,
És tele vagyok csókokkal, hogy megcsókolhassalak!
Tehát mindenem megvan,
A világ ideje is, hiszen enyém minden perc.
Minden, ami az enyém, szétosztható,
Minden, ami az enyém, azok a barátaim.
|