Miért döntöttél a színészet mellett, hiszen modellként is sikeres vagy és még sok időt tölthetnél a kifutón?

  Mindig is imádtam bohóckodni, régebben órákig játszottam a tükör előtt. Tizennyolc évesen elhatároztam, kipróbálom magam. Szerencsére nem kellett sokat várnom, és máris kaptam néhány apró szerepet.

Modell vagy és mégis állandóan elégedetlenkedsz a küldőd miatt.

  Nagyon kritikus vagyok magammal szemben, sokak szerint kevés az önbizalmam.

Mi az, ami leginkább nem tetszik magadon?

  Szinte minden, még sosem álltam úgy a tükör előtt, hogy azt gondoltam volna, szép vagyok.

Anyukád is híres manöken, rengeteg helyen lehet látni a képeit, nem lehet, hogy ez befolyásol?

  Mindig is úgy gondoltam, hogy nekem van a legszebb anyukám a világon, nem hiszem, hogy alacsony önértékelésemnek ő lenne az oka, épp ellenkezőleg. A mamám mindig szép dolgokat mond rólam.

Akkor nem lehet, hogy a múltba, a szüleid válásáig nyúlik vissza a gyökere?

  Nem, hiszen ők azonnal elváltak, miután megszülettem. Ezután mindkettőjüknek voltak kapcsolatai. Azt viszont tényleg nehezen fogadtam el, hogy az anyukám az ország másik felében él.

A mamád, amikor elköltözött miért nem vitt magával?

  Azért ment a fővárosba, hogy híres modell legyen, és egy kisgyerekkel a karján ez nehezen ment volna. Apukám nevelt, és egy másik asszony, aki később a felesége lett: imádom őket. Gyönyörű gyerekkorom volt. Este fél 11-ig kint játszhattam, amit itt, a fővárosban sosem tehet meg egy gyerek. Emlékszem, koszosan, tele sebekkel értem haza, de boldog voltam és szabad.

Nem lehetett könnyű anya nélkül felnőni?

  Nem, 12 évesen annyira hiányzott, hogy hozzá akartam költözni. Akkor nagyon haragudtam rá. Jó néhány évnek kellett eltelnie, még megértettem a döntését. Ma viszont nap mint nap látjuk egymást, és remek a kapcsolatunk.

És a papád?

  Apukám számára ma is az a kislány vagyok, akit óvni kell. Mit is mondhatnék, imádom őt, számomra ő a legfontosabb a világon.

Milyennek látod a saját generációdat?

  Nagyon sokfélék vagyunk, egyesek tanulnak, utána dolgoznak, mások, mint például én, abbahagyják az iskolát. Én azért döntöttem így, mert a színészkedést és a modellkedést nem tudnám összeegyeztetni  az egyetemi tanulmányokkal. A szórakozás tekintetében viszont kilógok az átlagból. Nem szeretem az éjszakázást, őrültségnek tartom, ahogy a fiatalok felelőtlenül isznak, drogoznak. Inkább otthon vagyok a barátaimmal, zenét hallgatunk, tévézünk.